„Milyen szerencsés vagy, hogy azt csinálod, amit szeretsz, hogy a hobbid a munkád!” – rendszeresen kapok ilyen és hasonló megjegyzéseket környezetemtől. A mai napig számomra is hihetetlen, ami történt velem. Elsajátítani egy olyan táncot, mint a FLAMENCO, ami egy szűk réteg kulturális közegéből nőt ki valahol Dél-Európában. Ez önmagában is kihívás, hát még magyarként. Családi anekdotákból ismerve és mióta az eszemet tudom, egész picikéntmár tudtam, hogy táncművész leszek.
Első emlékem a táncról.
… amikor 5 évesen anyukám, flitterrel díszített dresszbe öltöztet a kerületi színház öltözőjében. Nagy volt a nyüzsgés és izgatottság a balett iskola év végi bemutatóján. Nagyon izgatott volt ő is, de én nem tudtam miért és azt sem, mi fog történni az elkövetkező percekben. A következő élmény pedig meghatározta az életemet. Ma is élesen emlékszem a látványra és az érzésre. Kimentem a színpadra, és ahogy ott álltam aprócska lányként az óriási színpadon, azt éreztem, hogy hazajöttem, nekem itt a helyem. Valójában mindig táncoltam és kicsiként is azt mondtam, hogy táncos leszek, ha nagy leszek. Annyi megerősítést kaptam édesapámtól, a családomtól és később a tanáraimtól, hogy egy fáradhatatlan kitartás hajtott előre odáig, hogy a táncra tegyem fel az életemet.
Testi adottságaimat, tehetségemet és mestereim üzeneteit megfontolva haladtam az utamon. Különböző tánciskolákban, neves magyar és külföldi tánctanárokról kaptam a muníciót, tanultam klasszikus-balett, néptánc, jazz-balett, kortárs táncok, sztepp, indiai táncot is. Rutint és szakmai tapasztalatot, a Orkesztika Mozdulatművészet társulat aktív táncosa és koreográfusaként szereztem. De mindemellett magánének tanszakra és színészmesterség képzésekre is jártam.
Mégis az igazi áttörést a flamenco tánc adta. Na de ne rohanjunk ennyire előre.
„Miért nem próbálod ki a flamencót?”
Nagy volt még bennem a kíváncsiság, szerettem volna világot látni, és kimentem Spanyolországba, hogy megismerjek egy idegen kultúrát. Akkor már voltak spanyol ajkú barátaim itthon, így jött az ötlet, hogy kimegyek Spanyolországba nyelvet tanulni. Nacho barátom, aki mindig eljött az Orkesztika Mozdulatszínház táncelőadásaimra, tudta, hogy táncosként kint is folytatni szeretném a táncot. Egyik nap megkérdezte, „miért nem próbálod ki a flamencot?” Egészen eddig, fogalmam sem volt e-műfaj létezéséről. Sorsfordító volt fiatalon a 90-es években külföldre menni, ott nyelvet tanulni és élni.
Utólag is visszanézve, bátorság kellett ahhoz, hogy kimenjek külföldre (Madridba), mobiltelefon, internet, szociális háló, Európai Unió, helyismeret és nyelvtudás nélkül. Már értem szüleim kétségbeesését és aggódását, együtt érzek édesanyámmal, aki sírva kísért ki a reptérre. Biztos én is féltem volna, ha reálisan nézem a helyzetemet, ha nem hajt a kíváncsiság, valami új iránti vágy, szárnyaim nőttek az utazás gondolatától.
Madridba au-pairként, egy nagyon kedves családhoz kerültem ki. A második napon az au-pair irodába be kellett jelentkezni, hogy megérkeztem. Ezt követően egy flamenco tánciskolába vezetett az utam, amit előzetesen felhívtak nekem az au-pair irodából. Ennek a címét egy flamenco táncosnő adta meg, akit IDMC-n, a budapesti nemzetközi tánc és mozgás központ workshop-ján ismertem meg. Akkor ez volt az egyetlen olyan forrás, ahol külföldi sztároktól lehetett mesterkurzuson tanulni.
Amikor megtaláltam az iskolát, és felmentem a 100 éves fa lépcsőn, már éreztem, hogy itt valami nem hétköznapi fog velem történni. Megfogott az egész miliör. Az iskola igazgatónője Mercedes León már várt engem, és imádni való személyisége egyből megfogott. Igaz nyelvtanulás volt az eredeti célom, de úgy gondoltam, azt úgyis magamba szívom majd. Így úgy döntöttem, beiratkoztam az iskolába, napi 3 órás tanfolyamra. Az első táncórán már beleszerettem a flamencóban, ebbe az igazán egyedien nőies, céltudatos, büszke, szenvedélyes, dinamikus táncba, átitatva játékos vidámsággal és humorral. Nagy kihívást jelentett a tánc technikájának elsajátítása, de ami igazán megfogott benne, az az életérzés, amit át ad a művész a színpadon. Ez egy olyan műfaj, amit csak őszintén lehet táncolni, az előadóművész mély érzésvilágának kitárulkozásával.
"Ma már biztos nem tenném, de akkor izgalmas volt, ahogy autóstoppal eljutottam a kedvenc városomba, ahol aztán évekkel később valóra vált az álmom."
Táncos előképzettségem és jó ritmusérzékemnek köszönhetően, hamar elkaptam a fonalat. Jó stílusérzékem és kitartásom pedig átsegített a nehezebb szakaszokon. Egy év madridi tanulásom után hazajöttem. Vissza csöppenve az Orkesztika Mozdulatművészet kreatív alkotó munkáiba és előadásában jól éreztem magam. A rendező kezdeményezésére felkértek, hogy tartsak egy flamenco workshop-ot ami annyira sikeres lett, hogy a következő évadban elindítottam az első flamenco tanfolyamomat. Ezen kívül egyre másra jöttek a felkérések flamenco táncelőadásra. Elindult itthon a karrierem.
Így még nagyobb lett a motiváció, hogy megismerjem Andalúziát. Egy év után a nyári szünetben, hátamra vegyettem a hátizsákomat és az akkori barátommal, elindultunk busszal Barcelonába, aztán vonattal Sevillába, onnan pedig autóstoppal és sátorral Andalúzia falvaiba. Nyelvtudással már könnyebb volt boldogulni és az utazások során tett helyismeret is sokat segített a későbbiekben Az úti cél Cadiz tartomány volt, amit a flamenco gyökereként emlegettek. Olyan messzire jutottunk el, ahol akkor még nem sok magyar és olyan helyekre, ahova a stoppolás kalandos formája juttatott el minket.
Azt sose gondoltam volna, hogy így beszippant ez a kultúra és ennyire rátalálok saját magamra. De mivel érdekelni kezdett a flamenco forrása, így egyre mélyebbre ástam magam benne. Aztán egy idő után annyira rabul ejtett, hogy úgy éreztem minél inkább ott élek Andalúziában, és magamba szívom az andalúz emberek és a flamenco életfilozófiáját, annál hitelesebb leszek a táncban. Így kialakítottam a kétlaki életemet. Voltak periódusok, amikor itthon építettem a karrieremet, versenyekre jártam, tanítottam és volt, amikor Spanyolországba tettem a bázisomat.
„Neked spanyol vér csorog az ereidben!”
A kétezres évek elején lehetőségem adódott, hogy Spanyolországba felvételizzek Conservatorio Profesional de Danza, professzionális tánc konzervatórium, spanyolt tánc szakra. Előképzettség miatt a 6 osztályos iskolába, rögtön a 3.-dik osztályba vettek fel. Itt volt lehetőségem elmélyedni a spanyol táncok különböző műfajaiba. A flamenco mellett, a különböző spanyol néptáncokba, a klasszikus spanyol táncba, az escuela bolero és a danza estilizada-ba. Ezek a táncok további alapot adtak a flamencóhoz is. Amikor eljött az év végi bemutatónk és végre színpadra léphettem, a tanáraim láthattak igazán táncolni. Oda is jött hozzám a Danza Estilizada tánctanárom, és azt mondta nekem, hogy: „neked spanyol vér csorog az ereidben!” Nagyon passzol a tánchoz a temperamentumom, habitusom, ami főleg a színpadon nyilvánult meg.
Spanyolországban csak akkor vették észre, hogy nem vagyok odavalósi, amikor megszólaltam. A konzi után először hazajöttem, majd visszaköltöztem Sevillába, a flamenco bölcsőjébe. Ott tanítanak a legnagyobb táncosok, ott vannak a legjobb iskolák, ott vannak a legjobb fesztiválok, és ott jön össze a szakma krémje. Innen vannak a szakmai kapcsolataim is.
"Miért nem maradtál kint Spanyolországban?"
Sokan felteszik nekem ezt a kérdést. A válaszom egyszerű. Szeretem a magyar földet és a magyar embereket. Másrészről, pedig nekem a kétlaki életforma jön be igazán. Szeretem a hazámat és Spanyolországot pedig a második hazámnak tekintem. Oda is hazajárok, ma már az életünk szerves része, már nemcsak a munkám szempontjából, de így friss a kapcsolatom a barátaimmal és az alkotó társaimmal egyaránt.
Mindig izgalommal tölt el, amikor egy-egy fellépésre Magyarországra hívom őket és megmutathatjuk az autentikus flamenco művészetét. A tanítás pedig a szívem csücske!
A tanítás külön ajándék nekem. Talán azért, mert szeretek emberekkel foglalkozni, és mert empatikus képességemet is tudom kamatoztatni. Mára már ebből a szenvedélyből egy vállalkozás nőtte ki magát. Oktatásom kiterjed a hobbi, amatőr és profi képzésre is. Ezért csoportjaim összetételének szempontjánál figyelembe veszem a motivációk szerinti csoportosítást is.
Inhof Katalin "La Kati"
"A ritmus és mozgás érzékenységet fejez ki és összekapcsol bennünket a körülöttünk lévő világgal."A 25 év alatt 22000 óra tanulás és 18.000 óra tanítás alatt, annyi tapasztalatot gyűjtöttem össze, hogy elmondhatom, ma már szakértője vagyok e műfajnak. Annak érdekében, hogy minél hitelesebb legyek, szükségesnek láttam a kétlaki élet kialakítását, hogy az autentikus környezetben éljek, hogy ne csak értsem, de érezzem is az andalúz kultúra emberének életérzését és életfilozófiáját. Azt a tengeri sós, jázmin és azar (narancsvirág) illatú levegőt szívjam magamba, azt az olívaolajban gazdag gasztronómiát élvezzem, amit ők. Táncos-koreográfusként, több mint 600 fellépésen és fesztiválon mutatkoztam be saját nemzetközi és táncszínházi társulatom előadásaival vagy meghívott vendégművészként.
Flamenco táncoktatóként pedig tapasztalatomat, közel 1000 workshop, rendszeres tanfolyamok és táborok alkalmával gyűjtöttem össze, több mint 500 tanítvánnyal a hátam mögött, akik közül néhányan aktív táncosok és oktatók, de főleg intelligens műértő közönsége és szenvedélyes rajongója a műfajnak.
Jelenleg a La Kati Flamenco Művészeti Tánciskola vezetője és oktatója, illetve a La Kati Compañia Flamenca nemzetközi együttes alapító tagja és szóló táncosaként működöm.